Márton-napi népszokások az osztályban

Múlt hetünk többszörösen is a Márton-nap történetének jegyében telt. Sokat beszélgettünk a népszokásról, hozzá kapcsolódó hagyományokról. A történetét is felelevenítettük, majd készítettünk különböző kézműves dolgokat rajzórán és technika órán.

A történet röviden:
Valamikor réges régen élt egyszer egy kisfiú, akit úgy hívtak, Márton. Márton édesapja katona volt. Amikor a kisfiú nagyobbacska lett, ő is szeretett volna katona lenni és jelentkezett a római hadseregbe. Sisakban, páncélban, lóháton ülve kardozott bátra a csatákban. Bátorsága mellett jószívű is volt, ezért katonatársai megszerették őt. 
Egy napon egy város felé lovagoltak és az út szélén egyszer csak megláttak egy koldust. Hideg volt, de a szegény kolduson alig volt valami ruha, reszketett, fázott, amikor megszólította Mártont:
- Segíts rajtam, megvesz az Isten hidege!
Márton tanakodni kezdett, mit is adhatna ennek a szegény embernek, mert saját ruháján kívül nem volt nála semmi más. Hirtelen levette köntösét, kardjával kettévágta és az egyik felét a didergő koldusra terítette.
Később, amikor Márton lefeküdt aludni, különöset álmodott. Álmában Jézust látta, és a vállán az a fél köpönyeg volt, amit ő adott a koldusnak.  
Márton nemsokára otthagyta a hadsereget és pap lett belőle. Nagyon szerették mindenütt, mert jóságos volt és mindenkinek segíteni próbált. Az emberek hamarosan meg akarták választani püspöknek. Márton nem akart püspök lenni, aki díszes palotában lakik és szolgák veszik körül, ő ezután is egyszerű életet akart élni. Ezért elbújt az emberek elől, hogy ne találják meg. Képzeljétek, milyen jó búvóhelyet talált! A libák közé bújt el, az ólban. 

De a libák nem maradtak csendben, hangosan gágogtak, és gágogásukkal elárulták Márton búvóhelyét. Így az emberek megtalálták és mégiscsak püspök lett belőle, de ezután is ugyanolyan jóságos és szerény maradt, mint előtte. Nagyon sokat segített a szegényeknek és az emberek egész életében nagyon szerették őt.

Amikor meggyújtjuk majd a Márton napi lámpásunkban a gyertyát, gondoljatok Ti is arra, amikor valakinek segítettetek, valami jót cselekedtetek. 

Mikor bementem egyik délután az osztályba, hogy lefotózzam a rajzokat, Robi bácsival éppen beszélgettek a gyerekek arról, hogy hogyan kell segíteni egymásnak és nem bántani az osztálytársaikat. Kitűnő kapcsolódási pont volt a Márton-napi jó cselekedethez. Azt is megörökítettem, ahogy a fiúk kibékültek egy vita után.

Szeretettel: Kinga néni